A legutóbbi posztomban elhatároztam, hogy írok életem olyan fontos hölgyeiről, akik meghatározóak voltak az életemben.
Most egy olyan lány jön, aki tényleg megérdemli az operett címet, ami egyben a bejegyzés címe is. Annak ellenére, hogy valaki óva intett ettől. Az az igazság, már nem nagyon érdekel, ki mit szól.
A múltkor nem említettem, hogy akkor még hosszú hajam volt nem volt ápolatlan soha, de ritkán látott fésűt. Nem kell nagyon hosszúra gondolni, csupán a vállamig ért. És ami még fontos, nem szerettem úgy öltözködni, mint mások. Nem voltam én különc, de tucatember sem szerettem lenni. Na, rátérek a lényegre.
Az akkori legnépszerűbb szórakozóhelyen, töltöttük általában a barátaimmal, barátnőimmel kb. éjfélig az időt. Éjfél után irány a hőforrás.
Világosan emlékszem, a bárpult egyik szélén ültem egy széken. Két kis barátnőmet vártam, tényleg csak barátnők voltak, bár Zsuzskával egy görbe éjszakán összegabalyodtunk, de megegyeztünk, nem megy ez nekünk, de a barátság megmaradt, ráadásul a másik lány a barátom felesége lett.
Mellettem két kölyök, bugris módon kezdett el beszélni egy csajról, akit én már rég ismertem látásból. Egymást nógatták melyikük menjen oda hozzá, mivel egyedül ült. A társasága táncolt. Nem látszott szomorúnak, sőt én mintha azt láttam volna rajta, jól szórakozik.
Gyönyörű fekete haj, olyan fekete szemeket még soha nem láttam, szóval gyönyörű jelenség volt. A testéről nem is beszélve.
Na, mondom fiúk, tanakodjatok, én addig cselekszem. A pultos srácot ismertem és megkérdeztem mit fogyaszt a lány. Martinit, jött a válasz, erre én is azt kértem magamnak, szárazat, mert az édeset nem szeretem. Fogtam a két poharat, odalavíroztam vele hozzá letettem az asztalra, és azt mondtam látom, neked sincs kedved táncolni, nekem sem, ha van kedved beszélgessünk. Vagy elhajt, vagy beszélgetünk, ez a két lehetőség volt.
Mosolygott, és maga mellé mutatott a fotelba. Belehuppantam, és bemutatkoztam. Erre az volt a válasz, hogy látásból már ismer, (gondoltam én biztos régebben), ez meghökkentett, mondtam igen előfordulok itt néha. A következő mondata meglepett, „te más vagy minta többiek”. Kértem magyarázza el miért, mert nem vagy olyan merev, nem játszod meg a nagyfiút, és egyébként is.
Aztán elkezdte elemezni a jelenlevőket, ki a modoros, ki az, aki nem önmagát adja stb. Akkor az éjjel nem mentem a hőforráshoz Belementem a játékba, és jól elszórakoztunk az elemzéseken. Egy évig tartott.
Jelenség volt, és rendkívül sok irigy szempár fordult utánunk, amire én nagyon büszke voltam.
A neveket mindig megváltoztatom, és bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve lehet))




.