Lagúna

Csak így ismerték a környéken. Behatárolt helye volt, mint minden hajléktalannak a fővárosban. Általában rövid u-val mondták, de sokan csak leguánnak szólították. Leguán, most már szólítsuk így e kis szösszenetben, világlátott férfi volt. Annak idején, amikor még az élete széles és teljes mederben folyt, sok országban megfordult, mint pénzügyi tanácsadó.
Ismeretségi köre jóval meghaladta a szokásos tanácsadók körét. Gyakorlatilag mindenkit ismert, aki”számított”a pénzvilágban. Az egyszerű banktisztviselőktől kezdve, a pénzügyminiszterig. A tanácsait, bőséges honorral jutalmazták, természetesen, adó és tb mentesen. Viszont ez hősünket egyáltalán nem zavarta, hiszen volt bejelentett munkahelye, és ráadásul magánnyugdíjpénztárra is, amit ő jócskán feltöltött.
Leguán, egyszer elkezdte unni, amit csinált. Unta, hogy mindig másnak kaparja ki a gesztenyét. Unta a seftelést, unta a buta emberek hatalmaskodásait, persze nem magával szemben, hiszen őt jól megfizették.
Leguán először az ital rabjává vált. Noha először csak kicsiben kezdte, és ráadásul minőségi italokkal, viszont amikor ezt a tanácsokat kapók észrevették, lassan elmaradoztak tőle. Hősünk, otthon volt a tőzsde világában is.
A tőzsdeügynökök, még mindig tartották vele a kapcsolatot és a pénzforrás még nem apadt el. Az italozást viszont a felesége is észrevette. Először nem szól pár hónapig, de miután többször furcsa alakok vitték haza Leguánt, kezdett gyanakodni. Felfogadott egy magándetektívet, aki először furcsállotta a megbízást, de mivel neki is élni kell valamiből, elfogadta a megbízást.
A detektívtájékoztatása a következő volt: Dr. X. naponta elmegy néhány kormányhivatalba, és ott egy-két órát tölt el, a közbenső időkben úriemberhez nem méltó helyeken tölti az idejét, és méltatlan módon a tekintélyéhez, mindenkit meghív egy italra.
Két hónapig tartott a nyomozás, mire a feleség kitört, és azt mondta, ha tovább iszol, akkor le is út, fel is út!
Leguán döntött. Vége az alkoholnak. És tényleg vége lett. Nem ivott többé. A fizetését mindig hazaadta, helyreállta családi béke.
Tartott a dolog egy hónapig. Mr. X., azaz Leguán, Nem bírta tovább az elmérgesedett helyzetet, tulajdonképpen azt, hogy olyan tanácsokat ad, amelyek egyeseknek milliókat, neki pedig mindössze tízezreket hoznak a konyhára. Felemelte a munkadíját. Örömmel fogadta, hogy a megbízói semmilyen akadályt nem gördítettek az emelés kifizetése iránt.
Ezeket az összegeket viszont már nem adta oda a feleségének. Gyermektelenek lévén, úgy vélte, az asszony ebből is meg tud élni fenségesen.
A maradék pénz viszont kábítószerre ment. Leguán tudta, hogy ez sokkal veszélyesebb, mint az alkohol, de már nem érdekelte semmi.
A drog, amit szedett, és egyre keményebbre váltott, viszont teljesen leépítette az agyműködésének azt a részét, amely eddig segítségére volt az üzleti tanácsadásban. Valójában tönkrement, mint agyilag, mint anyagilag.
A felesége elvált tőle, ő nem gördített akadályt ez ellen, és hozzáment ahhoz az úrhoz, akinek évekig milliós értékű tanácsokat osztogatott. Már ez sem érdekelte.
Évekig koldult a főváros utcáin, a jól behatárolt területen belül, amíg annyi pénzt nem gyűjtött össze, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy elutazzon egyszer és mindenkorra oda ahol végleg megoldhatott mindent.
Egy lagúnában látták utoljára. Soha nem találták meg.