Változnak az idők?

A férfi minden testületi ülésen ott volt. Ült, hallgatott, és ha közbe kellett szólnia, akkor megtette. Észrevette, hogy egyes képviselőurak rendszerint hiányoznak onnan. 
Ez még nem lenne olyan nagy probléma, ha neki nem kellett volna ott trónolnia minden ülésen és a megválasztott urak hiányoznának több ülésről. 
A probléma viszont meg volt oldva, hiszen a testület mindig határozatképes volt. Hősünk eleinte vidáman üldögélt a helyén, de amikor már este kilenc táján járt az idő, és ő már addig is tizenkét órát dolgozott, elkezdett munkálkodni benne azok a szavak, hogy a fenébe, a sarkangyalát, és ilyesmi szitokszavak, azok iránt, akik nincsenek, ott pedig ott lenne a helyük, neki pedig nem. 
Jegyezgette a füzetébe a szitokszavakat, az antiszemita szavakat, és a képviselőurak által elhangzott oda nem illő szóáradatokat a kisebbségek ellen.
Természetesen, mivel a hősünk olvasta a jegyzőkönyvvezető által leírt dolgokat, ezek közel sem állta a valósághoz. Márpedig azért, mert ezeknek a jegyzőkönyveknek nem kellett szó szerintieknek lenniük.
Egyszer, valaki észrevette, hogy az odanemillő ember mosolyogva jegyzetel, felmerült a kérdés, mit is keres ott valójában. A polgármester bevallotta, hogy ő hívta meg, márpedig azért, mert a testületi ülés nyilvános és ennek az embernek tudnia kell első forrásból, hogy hogyan is döntenek az urak. Mivel a jogszabály így mondja ki, és nem zárt ülést rendel el, bizonyos ügyekben, és azok a bizonyos ügyek a jogszabályban meghatározottak, senki, nem mert ellentmondani. Főleg azért, mert közülük senki nem ismerte a jognak, annak a részét, nem mintha más részét ismerte volna, viszont úgy tettek, mint aki tisztában vele. A Senki, aki ismerte az ide való jogot és még több mást is, csak magában mosolygott, hiszen hat évig tanult jogot. 
Egyszóval, az egész dolog annyi szót érdemel, hogy a helyi „értelmiség”, orvos, tanárok, meg ilyesmi, rohadtul lealázták a szegényeket, és itt most nem csak a kisebbségről beszélek. Elmélyültek abban, hogy milyen szar a népesség, elfelejtve azt, hogy belőlük élnek. Azóta hősünk nem jár testületi ülésre, és az óta, már ki is rúgták, mivel felemelte szavát egy-két dolog ellen. Ilyen egyszerű a történet.