Zorbász és a nők, amivel teljes mértékben azonosulok. II rész.

Mi buta, gyarló férfiak, mit sem értünk, a női lélekhez. Kazantzakisz, aki megírta Zorbász igaz történetet, szintén nem tudott semmit, könyvekkel tömte a fejét, ahogy sokan tesszük, de felhasználni igazán nem tudjuk a felhalmozott tusást. Zorbász, aki nem olvasott könyveket, az egyszerű eszével rájött arra, hogy mi a boldog élet titka. Az Ő kedves gitárja, az asszony, a tánc. Mesélte, hogy amikor a fia temetésén elkezdett táncolni, akkor sokan őrültnek nézték. De Zorbász nem bánta, mert a Ő a fájdalmát táncolta el. Annyira fájt a szíve, hogy muszáj volt mozdulatokba öntenie, a fájdalmát.
Én is csináltam már életemben furcsa dolgokat. Sokan néztek, hülyének és valószínűleg most is vannak páran, de nem érdekel. Úgy érzem, vannak dolgok, amiket érteni kell. No, de folytassa Zorbász! Ígérem nem lesz hosszú!

Forrás: Kazantzakisz: Zorbász, a görög

„Nos? - kérdeztem , látva, hogy Zorbász elhallgatott.
Minek a nos? - szólt Zorbász idegesen.
Felsóhajtott.
Hat hónapig éltem vele. Azóta, Istenemre mondom, nem félek semmitől. Semmitől, ha mondom! Egytől csak: nehogy az ördög vagy az Isten kitörölje emlékezetemből azt a hat hónapot. Érted? Mondd! Érted?
Zorbász behunyta szemét. Nagyon meghatottnak látszott. Először láttam őt annyira csüggeni a múlt pillanatain.
Ennyire megszeretted ezt a nőt? - faggattam később.
Zorbász kinyitotta a szemét.
Fiatal vagy még, jó uram, fiatal vagy, mit sem értesz? Ha a te hajszálaid is megőszülnek, gyere akkor beszélgetni erről a befejezetlen dologról.
Miféle befejezetlen dologról?
A nőről. Hányszor mondja? Befejezetlen dolog a nő. Te most olyan vagy még mint a kiskakasok, amelyek villámgyorsan leteperik a tyúkokat, és utána kihúzzák a nyakukat, felmásznak a trágyadombra és kukorékolnak. Nem néznek a tyúkra, a tarajukra pislognak. Mit is értenének meg ők a szerelemből? Az Isten verné meg őket!
Kiköpött, utálattal, messzire nézett, mert nem akart felém fordulni.
Nos Zorbász – firtattam újra - , és Nyusza?
Zorbász messze nézett a tengerre.
Egy este – felelt – hazaértem, és nem találtam otthon. Elment. Biztosan egy jóképű baka járt akkortájt a faluban, azzal ment el. Elment! Majd megszakadt utána szívem, de hamar rendbe jött újra becstelen. Láttál már olyan ezerszer megstoppolt vitorlát, piros, sárga, fekete rongyokkal, vastag madzaggal összevarrva, amely mégse szakad szét a legnagyobb viharban sem? Ilyen az én szívem is! Ezerszer összelyuggatott, toldozott-foldozott, legyűrhetetlen holmi.
És nem haragudtál Nyuszára, Zorbász?
Mért haragudtam volna? Mondjál, amit akarsz, a nő valami más, jó uram, valami más, és nem ember. Miért haragudjak? A nő érthetetlen valami, és állami és vallási törvény hibázik. Nem szabad így viselkedni a nővel szemben, nem! Nagyon keményen viselkednek, jó uram, igazságtalanul. Én, ha módomban lenne törvényeket alkotni, mást szabnék ki a férfiakra és a nőkre. Tíz száz, ezer szabályt a férfira, ő a férfi, tehát kibírja. De egyet sem s nőre. Mert hányszor mondjam jó uram, a nő gyenge teremtés. Igyunk Nyusza egészségére, jó uram! A Nő egészségére! Adjon az isten nekünk, férfiaknak is észt!
Ivott, fölemelte kezét, hirtelen leengedte, mintha baltát tartana.
Vagy adjon észt - tette hozzá -, vagy jöjjön és metéljen meg!
Másképpen, figyelj ide, jó uram, én mondom neked: el vagyunk veszve!

Azt hiszem ehhez nem kell komment!

Kedves férfitársaim figyelmébe viszont, komment nélkül is ajánlom!