A cím ilyeténképpen csupán arra utal, hogy a google-ban (ez itten nem a reklám helye) való keresésnek is vannak praktikái és ezeket is tanulni kell. A keresőmotorok a beírt kifejezésekre egyenként és külön keresnek stb-stb.
Egyik kedvenc ismerősöm jut erről eszembe a keresésről nagy google rajongó a hölgy, aki hatvan éves elmúlt és úgy tesz, mintha profi lenne a dologban, úgy is kell tennie, mert tanítja is ráadásul, szóval szeretne munka nélkül hozzájutni olyan dolgokhoz, amivel később sajátjaként dicsekedhet. Meg is teszi minden szemrebbenés nélkül. Szóval Ő szokott komplett mondatokat beírni a keresőbe és még századszori csalódás után is azt hiszi, hogy sikerül neki találni, pl. változatás nélkül átemelhető és továbbértékesíthető hasznot hozó anyagokat. Az emberek azon köréhez tartozik, akik csodaszernek tartják netet és akár a tyúkszemüket is elmúlasztathatják vele, ha begépelik a keresőbe. Nyolc éve lehetett, egy önkormányzatoknak tartott szoftverajánló előadáson nevettük halálra magunkat egy kolléganőmmel, amikor az előadó azt vizionálta, hogy akár orvosi vizit sem szükséges a jövőben a gyógyításhoz, mert a hálón keresztül az is megoldható lesz. Akkor én olyat találtam mondani, ami eléggé vulgáris és vaskos bonmotnak számított, és a szkenneléssel, az aranyérrel és a távgyógyítással volt kapcsolatos. Jót nevettünk a bunkó humoromon, de ma már ez sem olyan nagy butaság.
Az ingyen plusztudást tehát elsősorban már nem a klasszikus módon szerezzük be (könyvtárak, iskolák, mesterek) bár személyes véleményem szerint azok a leghatékonyabbak de ugyanakkor tegyük hozzá gyorsan számosan sehogyan sem szereznek tudást mert nem érdekli őket, lusták, vagy egyszerűen úgy érzik nem tudnak tanulni. Az online „tudáshalászat” viszont technikai feltételekhez kötött. Minimális feltétele egy számítógép és internet kapcsolat. Persze tökfej, gondolhatja az olvasó ez a minimum. Ma már ez természetes. Nem az. Az én korosztályomnak sem természetes, sok velem egykorú ismerősöm nem használja a hálót nem velünk nőtt fel, a legnagyobb technikai vívmány az általános iskolában az új fejhallgatókkal felszerelt orosz „labor” volt ahol az egész osztály egyszerre hallgathatta a nyelvleckét a külön fülesen keresztül, egyébként soha nem használtuk ha jól emlékszem.
Hat-hét éve lehetett, hogy egy kis faluban dolgoztam és a méregdrága betárcsázós (tudja még valaki mi az, a mobil net korában?) internet csak a közösségi e-magyarország ponton volt elérhető. A szolgáltatás nem volt telepíthető, megfelelő infrastruktúra kiépítést igényelte volna. Később sem volt megfelelő infrastruktúra, de az internettechnológia fejlődött és a meglévő alapokra épülhetett a rendszer.
A korosztályom nem a számítógéppel kezdte az első osztályban, általános iskolás gyerekek bizonyára megszégyenítenek engem számítógépes tudásban, de meg sem próbálom őket lefőzni. Ami ma természetes, pár éve még újdonság és álom volt. Mi lett a haszna, mennyivel vagyunk hatékonyabbak, mennyi időt és költséget takarítunk meg (pl. a postai levelezés helyett az e-mailezéssel) és ez kinek hoz hasznot, és mennyi kárt okoz, külön posztot érdemel. Tényleg gondolkodott már valaki, hogy a rengeteg postaköltség-megtakarítás hol van, hol az időpénz?
Tehát aki ma hozzáféréssel rendelkezik (mára már európai mércével is jól állunk, azok számára is elérhető az ingyenes közösségi háló, akik nem engedhetik meg anyagilag otthonukban, természetesen nehézkesebb és időhöz kötött, viszont döbbenet, hogy milyen sokan nem férnek hozzá még most sem) sokkal előnyösebb helyzetben van, mert akár tudásszerzésre is használhatja azt. Azért írtam, hogy „akár”, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy töredéke használja az internetezőknek a tudásszerzésre a világhálót. Én sem mindig, mert szeretek elmerülni a háló adta lehetőségekben. Nagy érdekes - amikor leülök a gép elé és valahonnan elindulok és valahová eljutok - visszanézni az utat. Természetesen azt is figyelem, hogy a „beépített irányítás” is működik, és mennyi az én saját akaratom és mennyi jól irányzott „ráhatás” az eredményben. Sőt, én is használom a közösségi oldalakat, nézek butaságokat, blődségeket és használom könnyű szórakozásra a webet. Bevallom férfiasan még pornót is fogyasztok időnként.
A tudásbázisokat még kevesen használják. Információszerzésre viszont szinte kivétel nélkül mindenki. A fenébe ez sem igaz így teljesen, tízből hét ember a tapasztalatom szerint semmi másra nem használja gépét és a hálót mint „ócska” szórakozásra. Természetesen az óriási információhalmaz, ami ömlesztve hullik a gyanútlan keresőre, a feldolgozás pedig tanult képesség és csak viszonylag kis hányadát lehet „spontán” elsajátítani, és nem helyettesítheti a szervezett tanulást.
Vakolni nem lehet megtanulni online, objektív akadálya van a földművelésnek vagy a szociális gondozó képzésnek is. Nem lehet tehát komplett szakmákat elsajátítani, még kevésbé lehet gyakorlati vizsgát tenni azokból.
Az online tréning és célzott tanulás viszont igenis működőképes. Az ingyen tréningek skálája széles és végtelennek is tűnhet, de ha racionálisak vagyunk, akkor el kell különítenünk a hasznosat a haszontalantól, a komolyat a nevetségestől, a NostraBéla webes asztrológia tanfolyamát az html programozás tréningtől. Már megint félrebeszélek a lényeg helyett...
(Folyt köv.)