A lenyúlás mestersége I.

Sok-sok éve foglalkozom pályázatokkal, élvezem áldásait, szívemen viseltem pályázatok útját, nyilvánosan harcba szálltam hatalmasokkal jogtalannak vélt utólagos módosítások miatt. Figyelemmel kísérem a változásokat, nagyon sok nyertes pályázatnak szeretnék így vagy úgy részese lenni.

Amennyiben a kiírók nem egy-két konkrét szervezet lobbizása eredményeként írnak ki pályázatot a szervezetek „támogatására”, számos oktatásra, továbbképzésre, tréningre kiírt pályázat indul nagyon szép és felemelő gondolatokkal útjára. Többnyire hiánypótló vagy más forrásból nem finanszírozható továbbképzéseket szeretnének speciális rétegeknek tartani. Nagy részük kivitelezhető és többé-kevésbé érték és tartalom is hozzáadódik az ötlethez.

A nagyobb probléma, amikor a kiírás nem szabja meg konkrétan miként valósuljon meg a cél, hanem homályosan utal rá esetleg, hogy az ötlet még belefér.

Ilyenkor meglódul a magyar pályázó fantáziája. Hogyan tudunk pályázati pénzeket lenyúlni a legszínvonalasabb módon? Elképesztő fantázia, kreativitás van felhasználatlanul, illetve rossz irányban használva a társadalmunkban.

Negyven hatvan órás képzés keretében tréninget szerveznek például a „Nagy titok! Avagy a SWOT elemzés nélkül mit sem ér az életed!” címmel. Most komolyan, remegés fut végig rajtam amikor meghallom ezt a szót és kesernyéssé vált reggeli kávé jelenik meg a torkomban. A könyökén jön már ki mindenkinek, de nem múlhat el „valamire való” előadás erősségek gyengeségek, lehetőségek, veszélyek és a jobb sorsra érdemes Abraham Maslow piramisának emlegetése nélkül. Szó se róla, remek dolgok ezek, de a helyükön kéne tudni használni őket.

Személyes tapasztalat a következő pár mondat:

Úgynevezett HR vezető képzés tréning. Már a neve is sokat ígérő.

A támogatás mondjuk személyenként 100 ezer Ft. 50 fővel számolva, 5 millió ha nem tévedek nagyot. Nos 100 ezer forint egy olyan tréningért ahol nincs tematika, az összes előadást egy személy prezentálja, egy picinyke nyomtatott füzetecske a segédanyag és az előadó rendkívül tájékozatlan, elég vaskos az összeg. Ráadásul a jó prezentáció összes kellékét nélkülöző (dia, projektor, ppt bemutató, bármi ami vizuálisan és hanganyaggal esetleg érthetőbbé és befogadóvá teheti az olykor száraz anyagot) monoton és szakmailag rendkívül gyenge előadás nem csak irritáló, hanem egyenesen idegesítő. Az előadó nem is szakember, mert jogász. Nem tudom miért hiszik azt egyesek, hogy a HR szakmához tökéletesen elég egy jogász végzettség?

Nem tudom mennyi az előadó óradíja, valószínűleg az 5 millió töredéke, a terem bérleti díja nem mostani költség, mert a terem saját épületben van. Eszközhasználatra nem kell költeni, mert nincs eszköz amit használnának. A füzetecske már egy összeollózott helyben készült másolat. Az ügyintéző hölgy munkabére talán ami még költségként szóba jöhet.

Semmi más nem jut az eszembe. Nagyon-nagyon vastagon fogó ceruzával is talán a fele összeget, azaz 2.5 millió Ft költséget talán elvisznek a költségek.

A maradék összeg teljes egészében a zsebekbe kerülhet. Az elszámolásnál nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy nem lesz gond, mert számlát és elszámolható költséget mindenki talál.

A kérdések, ki és hogyan ellenőrzi és miért nem ezeket a dolgokat? Kinek hasznos még a szervezőkön kívül ez az egész? Hány ember kerülne különböző szinteken kínos helyzetbe, ha pcit sarokba szorítanánk a kiírókat, adöntéshozókat és akivitelezőket? Ennyire kilógó lólábat nem észrevenni leht egyáltalán?

Összeségében az egész nagyon „gagyi” és szánalmas is lehetne, ha nem lenne komoly az az egész.