Ismét 2008…

Vitába szállok Rortyval, bátor vagyok, vagy ostoba? Általában a válasz, hogy ostoba.

Kedvenc vasárnapi elfoglaltságomat kezdtem meg, és mielőtt elaludtam volna, gondoltam olvasok, egy kicsit és elnyom majd az álom. Hát nem így történt. Most kávét iszom, és Richard Rorty egyik cikkével próbálok vitába szállni. Rorty, saját szavaival élve, neopragmatista.
„Pragmatizmus – amerikai eredetű filozófia, mely nem gondolható el európai gyökerei (pl. Kant) nélkül. Alapítói a tizenkilencedik század gazdaságilag fellendülő és erősödő Amerikájának gondolkodói voltak, akik úgy vélték, az emberiség nagy eszméi és gondolatai» igazságát «és» helyességét «a gyakorlat, a mindennapi élet, a cselekvések és az eredmények tesztelik. Tekintve, hogy a filozófia és a tudományok a» valóság «összefüggéseit kutatják, egy gondolat vagy elmélet nem lehet» igaz «, ha nem működik a gyakorlatban, ha a ráépülő cselekvés nem sikeres a gondolatokon kívüli» valóságban «.Az elmélet jelentése azonos gyakorlati következményeivel. Pragmatikus filozófusok azon szakadék áthidalására törekszenek, ami a filozófia története során a megismerés és cselekvés, azaz egyfelől a metafizika és az ismeretelmélet és másfelől az etika közt tátongott. A pragmatikus gondolkodás középpontjában az »igaz« és a »jó« fogalmának összekapcsolása áll, azáltal, hogy a megismerést cselekvésként fogják föl. A pragmatikus filozófia klasszikusai R. W. Emerson, Ch. S. Peirce, William James és J. Dewey. A legjelentősebbnek tartott kortárs pragmatikus filozófusok R. Rorty, a neopragmatikus mozgalom elindítója, továbbá D. Davidson és H. Putnam.”
A fenti idézet a Magyar Tudományos Akadémia leírása a pragmatizmusról.
Ezzel csak megtakarítottam magamnak egy kis időt, hogy visszatérjek kedvenc délutáni foglalatosságomhoz.
Na, szóval: Rorty: Filozófia és társadalmi remény c. könyvében van egy kis szösszenet, aminek: A hazafiatlan egyetem a címe, (1994). Rorty egyik kezdő mondata, kb. így hangzik:
„Annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezetői, sokszor keverednek korrupció, és egyéb dologba, nem beszélve a CIA dolgairól, (pl. JFK), és egyéb fegyverbotrányok, sorolhatnám reggelik. Rorty ennek ellenére, és többes számot használ, úgy gondolja, hogy egy tartósalkotmányos demokrácia polgára és az Egyesült Államoknak dicső – még ha megfakult is – nemzeti hagyománya van.”
Nos, ezzel is vitába lehetne szállni, mivel egy pár száz éves nemzetnek nem lehetnek hagyományai, főleg nemzeti. Itt közbe kell szúrnom, hogy egy Ausztráliában élő srác mesélte, hogy az Ausztrálok mennyire görcsösen ragaszkodnak a Királynőhöz, hogy ne az jusson az eszükbe a hatalmas szigetről az embereknek, hogy az első ausztrál telepesek, tulajdonképpen száműzött angol „polgárok” voltak, akik finoman kifejezve, a hatóságok „unszolására” hajóztak Ausztráliába. Tehát az amerikai nemzet hagyományokról ennyit. Nem ez a mondat volt az, ami miatt kidobott az ágy, hanem a tanulmány későbbi mondatai. Rorty azon kesereg, hogy a főiskolákon és az egyetemeken találhatóak azok a tanszékek, amelyek a baloldali nézetek menedékhelyeivé váltak. Végül is örül, az ilyen tanszékeknek, de mégis bánkódik miattuk, hogy ezek magába forduló és túlzottan szaknyelvhez kötött baloldali gondolkodáshoz kötődnek. Örül, hogy van baloldal, és szerinte bármilyen baloldal jobb, mint semmilyen baloldal. Ezek a fiatalok kiállnak a nők jogaiért, a meleg férfiakért, a leszbikusokért, és egyáltalán azokért a marginalizálódott csoportokért, akik még 1994-ben is küzdenek a jogaiért az Egyesült Államokban. Csak egy problémája van Rortynak, hogy ezek a baloldali fiatalok nem eléggé hazafiasak.
A „különbözőség politikája” nevében visszautasítják azt, hogy örvendezzenek annak, hogy örvendezzenek annak, hogy a nagyszerű Amerikai Egyesült Államok polgárai lehetnek. Számomra ezzel van a gond. Ha körbenézek kicsi hazánk táján, a főiskolákon és egyetemeken, sok-sok baloldali fiatalt látok, „még az is jobb, mint a semmilyen”, mindig is voltak és lesznek is, hiszen a fiatalság egyik tulajdonsága, a forradalmi romantika, az egyenlőség különböző módon használt jelszavai.
Viszont nálunk nem lehet azt mondani a fiatalokra, még ha baloldaliak is nem eléggé hazafiasak, és ráadásul, aki valamilyen eszmét magáévá tesz fiatalkorában, ahhoz ragaszkodik felnőttkorában is, persze ha nem csalódik nagyot a képviselőiben. És egyéb dolgokban. Rorty ezt a multikulturalizmus és a posztmodernizmus, és még a jó ég tudja, mi minden számlájára írja.
Egyik kedvenc amerikai gondolkodóm, ha úgy tetszik filozófusom, (Rorty) ebben téved nagyot.
Az amerikai fiatalok, akik egyetemista korukban mélyen baloldaliak és lázadók, elítélik hazájuk politikáját, tüntetnek az emberi jogokért, egyszer befejezik az egyetemet. A diplomaátadó ünnepség időbeni távolodásával egyenesen arányosan távolodnak el a baloldalizmustól. Remek állásokat kapnak, és a nívós egyetemeken végzett diákok közül sok fiatal egyenesen annak a kormánynak a szolgálatába áll, ami ellen oly hevesen tiltakozott, pár évvel azelőtt. A fal utca tele van fiatal brókerekkel, akik hatalmas pénzeket akasztanak le hetente, nem tudom, hogyan is tudnák összeegyeztetni, a szegény baloldali diákmozgalmat, miközben több ezer dolláros öltönyökben milliós, esetleg milliárdos pénzalapokat kezelnek.

A baloldaliság lassan, vagy gyorsan átalakul, a szegények lenézésére, a feketék ócsárlására és a nagy és hatalmas Egyesült Államok iránti hűséges odaadásra. Mindez természetesen nem baj. Mindig is lesznek egyetemisták, akik viszik tovább a korábbi nézeteiket, és akik ugyanúgy elfelejtik a baloldali romantikát, ahogyan korábbi társaik is tették. Amint mondtam ez nem baj. Mindenki változik, mindenki idősebb lesz, átalakulhatnak a nézetei, mint ezt kis hazánkban is láthattuk, a legliberálisabb fiatalok, negyvenes éveik felé, vagy éppen negyvenes éveik elejére vad jobboldaliakká váltak. Nem győzöm hangsúlyozni, ez nem baj! Átértékelődnek a gondolataink, változik az értékrendszerünk, a baj csupán az, ha egyesek elfelejtik, hogy honnan jöttek és hová érkezte. Soha senki ne szégyellje, a korábbi énjét, hiszen emberek vagyunk, esendőek és egyáltalán nem tévedhetetlenek.
” Egy országban az a szép, ha különböző emberek, különböző gondolkodásmóddal azon fáradoznak, hogy a nemzetük felemelkedjen és gondoskodjon azokról, akik nem képesek ezt megtenni.”
Eredeti cím: Philosophy and Social Hope
Nyelv: magyar
ISBN: 9639683485
Megjelenés: 2007.
Kötésmód: ragasztott kartonált
Oldalszám: 334
Méret [mm]: 137 x 215 x 18
Tömeg [g]: 400
2800 Ft