Szeretet és ajándék

A férj gondosan, több üzletet végigjárva választotta ki a pici, de aranyos fülbevalót a feleségének. Nyolc éve éltek együtt, de csak 3 éve házasodtak össze, miért, talán mert azt hitték könnyebb házaspárként az orvosi vizsgálatokat elvégezni, mert még nem született gyermekük. Nagyon akarták, de nem akarta a sors, egyikőjük sem volt hibás, de így sem alakult úgy, hogy végre sikerüljön.
A férfi még liliomot is vett, mert az volt a felesége kedvenc virága.
Két órával később ért haza, mint a szokásos időpontban kellet volna, munkából.
Betette a kulcsot a zárba, de az ajtólánc be volt akasztva, és nem tudott bemenni. Csöngetett. Ki az? Kérdezte a feleség? Pedig nagyon jól tudta, hogy csak a férje jött haza.
Szivem én vagyok a férjed. Mondta olyan kedvesen, amennyire csak tellett tőle.
Az asszony beengedte.
Már rég kihűlt a vacsora, kocsmában voltál? Pedig nagyon jól tudta, hogy a férfi csak alkalmanként iszik. Ugyan drágám, csak egy kis meglepetés van a számodra, azért késtem kicsit. Átadta a szépen becsomagolt virágot. A feleség megnézte, és az asztalra dobta. Nem teszed vázába, kérdezte a férfi, de már látta a meglepetés, és az ajándék nem fogja elérni a megfelelő hatást.
Még van valami, elővette a kis dobozt, amiben az a fülbevaló volt. Átnyújtotta az asszonynak és puszit akart neki adni, de a nő, nem engedte, megnézte az ajándékot és azt mondta, tudod, hogy a hajam miatt nem látszik a pici fülbevaló, már tudhatnád.
Különben is, mit csináltál, megcsaltál, ezért az ajándék, vagy biztosan kártyáztál és kölcsönkértél, vagy játékgépeztél, mert már az is kitelik tőled! Mondta felemelt hangon.
A férfi nem szól semmit, keresett egy vázát és beletette a virágot.
Na, mesélj, követelőzött a feleség, ugye megcsaltál. Könnyen megy, hiszen nem lehet gyereked, mert arra sem vagy képes! Az elevenjébe tapintott a férfinak, de még mindig nem szólt semmit, elővett két poharat, konyakot töltött bele és az egyik poharat az asszonynak kínálta.
Azt hiszed, ezzel leplezheted a bűnödet, és látványosan a csapba öntötte a pohár italt.
A férfi halkan, de határozottan megszólalt, édesem, nyolc éve élünk együtt, de kilenc éve ezen a napon ismerkedtünk meg.
A nő picit elgondolkodott, majd a szemeit elöntötte a könny. Lassan a férfihoz lépett és átölelte. Ne haragudj, és bocsáss meg. Mondta elérzékenyülve. Úgyis le akartam már vágatni a hajam, és a rövid hajhoz sokkal jobban illik ez a fülbevaló. És emlékszel mi a kedvenc virágom. A nyakába borult, és elkezdett zokogni. Nem, nem adjuk fel. Még lehet nekünk egy édes, pici babánk.