Ady cikke 109 éves!!! Atuális
 "Protestálunk"
"Protestálunk, ha mindjárt ha mindjárt honkupecnek neveznek is el bennünket. Protestálunk, protestálunk, protestálunk. Ezennel kijelentjük, hogy a nemzeti harc gyönyörű mámorában nincs semmi kedvünk megfulladni. Kijelentjük, hogy intelligens, szabad emberek vagyunk, s amennyire ez Magyarországon lehetséges: intelligens és szabad társadalomban óhajtunk élni. Protestálunk. Protestálunk mindenkivel szemben, ki azt hiszi, hogy a nemzeti harc cégére alatt reakciót lehet mérni. Mert már mégiscsak sok, ami sok. Jön a honkanászok gárdája s jaj annak, akik tagadja, hogy Magyarországnak semmi egyéb baja nem volna, mint a katonaság állapota. Jön a mágnáscsorda s összeakar gázolni egy népképviselőt, aki elszólja magát, de aztán meg is bánja a bátorságát mindjárt. Jön a kamarilla s röviden kihirdetteti, hogy elkövetkezhetik az abszolutizmus. Mintha a nép alkotmánya annyi volna, mint egy szépségflastrom. Leveszem és elejtem, amikor akarom. Jön Nagyváradra Barabás Béla, s akik nincsenek vele egy véleményen, azoknak egyszerűen betörik a fejét. Jönnek a Kir. Ügyész urak s a sajtópörök egymást érik. Egy jámbor román vagy tót meg meri kockáztatni a kérdést, hogy vajon csak magyarok laknak-e ebben az országban, rázúdul mindenki. Jön egy-két korlátolt osztrák tiszt s butáskodik, a vívómesterek rögtön fenik a kardjukat. És jön, jön egymás után mindenféle táborból a vakmerőségek egész sora. A nemzeti harcnak annyi eredménye van már, hogy elöntötte az országot a reakció szennyes árja. Már meg se ütközik nagyon nagy dolgokon senki. A katonai, az udvari, a klerikális, a nemzeti s az isten tudja hányféle reakció hozzászoktatta az embereket a brutális butaságokhoz. A szabadelvűséget elvitte az ördög. Az emberi jogokat, a kultúrtársadalom után vágyódást is elviheti. Ma az embereknek Magyarországon fokos kell, nemzeti rojt és bojt, hely hova az ember ahol az ember a legújabb parlamentáris módon küldheti az ellenfelét s fej, amelyet be lehet verni. Ennek a mámoros, lényegében nemes, de szörnyen kártékony nemzeti harcnak voltaképpen örvendenie kellene a trónnak is, a militarizmusnak is. Na, meg a papoknak, mágnásoknak s minden fajtájú ultramontánoknak. Ez a nemzeti harc – sajnos – aligha küzdi ki a célt, de a reakcióra most már végképp rákapat minden magyar fejet. A katonaság rendelkezik a fiaink szabadságával, a miniszterek rendeleteznek, a parlamenti hazafiak s pecsovicsok egyformán terrorizálnak, a szólás és gyülekezési szabadságot irtják mindenütt és minden módon, a sajtót is gyomrozzák kegyetlenül. Ez a nemzeti harc pozitív sikere – eddig. Ez a reakció egyre vadabb és általánosabb. A "Jugend" ügyénél nem szólunk semmit, sőt a Royalban, Emkében magunk égettük el a lapot, mert durva volt, szellemtelen s ostobául német. De hohó! Ebből nem csinálunk rendszert. Így aztán lassanként nem lesz ebben az országban egy gyűszűnyi szabad levegő. Most meg már a "Neue Freie Pressé"-t szeretnék kitiltani a reakciánus magyarok! Holnap akkor esetleg követelik, hogy a "Nagyváradi Napló" fújjon velük egy követ vagy pusztuljon, s Fehér Dezsőnek, Ady Endrének vagy másnak ha érzett igazságai vannak, hát nyeljék le. Itt megálljunk ám keresztyén, zsidó és pogány atyámfiai. Protestálunk, hogy a nemzeti harc leple alatt bevezessék az emberség, a szó, a gondolat, a szabadság vakmerő irtását. Protestálunk, protestálunk, protestálunk!" /Ady Endre 1903. október 4.