Razglednlicák!
(Részlet)

(2)
Kilenc kilométerre innen égnek
A kazlak és a házak,
S a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
Apró pásztorleány
A felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj.

(3)

Az ökrök száján béres nyál csorog,
Az emberek mind véreset vizelnek,
A század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fű a förtelmes halál.

(4)

Mellézuhantam, át fordult a teste
S feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemben.


Radnóti Miklós: Szentkirályszabadja, 1944. október 31.