Temetés egy láthatatlan könnycseppel...

Június közepén járt az idő, a meteorológusok szerint százéves rekordokat döntögetett a meleg. A közepes nagyságú község ravatalozójában csak az elhunyt arca volt látható, a koporsóban, a lepel jótékonyan elfedte a boncolás nyomait, az arc viszont szép volt. 69 évet élt, de megérte kenőpénzt adni a boncolással foglalkozónak. A homloka szép sima volt, az még annak a szerencsétlen balesetnek az emlékét őrizte, ami néhány éve történt, vele. Eltiporta egy megvadult ló, és plasztikai műtéttel tüntették el még az előző hatvanöt év kegyetlenül beleivódott ráncait is. A legközelebbi hozzátartozók tartózkodtak egyelőre a helyiségben és a siratóasszonyok, akiket a legidősebb hozzátartozó, a három gyerek közül a egyetlen lány, aki sajnos negyvenöt évesen temette el a férjét.

Egy darabig mozdulatlanul álltak a ravatalnál, de a siratóasszonyok vinnyogása, a legfiatalabb fiút annyira felingerelte, hogy inkább kiment, hogy minél távolabbról hallja a rettenetes énekeket, ami inkább nagyon hangos nyávogásnak tűnt.

Még akkor sem ment be, amikor a távolabbi rokonok, mind megszerették volna nézni az elhunytat.

Sokan szerették, a meleg ellenére, hatalmas tömeg ellenére a legifjabb férfi, mégsem értette, miért kell sorban megnézni az édesanyját. Néhányan jócskán eltúlozták a „gyászukat”, a nevét kiabálták, és jó hangosan, hogy mindenki hallja, sírtak, támogatni kellett őket „mély gyászukban”.

A testvérei már akik még éltek, és még néhányan csak elvonultak a koporsó előtt, és keresztet vetettek, magukba fojtván indulataikat, gyászukat.

A koporsót nem kellett messzire vinni, a férje mellé temették, akitől annyit szenvedett életében a férfi nem is értette, miért ragaszkodott hozzá.

A sír szépen volt kiásva, és jótékonyan elfedték földel a másik koporsót, már ami megmaradhatott belőle a húsz évvel ezelőtti temetésből.

A testvérek szemben álltak a sírral, a gyászolók körben a sír körül. A vinnyogók, már abbahagyták, és következett a pap sablonos beszéde, amit már talán húsz éve megírt, csak a neveket kellett behelyettesíteni. Aztán, vagy közben a legfiatalabb férfi már nem is emlékszik rá, a kántor is énekelt, az sem volt jobb, sokkal mint a siratóasszonyoké. A nővér nem akarta kimutatni érzelmeit, de csak kitört belőle a zokogás, amikor az első rög a koporsóra hullott. A középső testvér nagyon erőlködött, küszködött, de neki is szép lassan megeredtek a könnyei, láthatóak voltak, de inkább befelé sírt. Közben a tömegben többen rosszul lettek a melegtől, és lassan-lassan elszivárogtak a tömegből. A fiatal férfi nyak nélküli állig begombolt fekete zakóban, most vásárolt élesre vasalt nadrágjában, fényesre csiszolt fekete cipőjében, arcán sötét, kívülről átláthatatlan napszemüvegben nézte a gyászoló közönséget, szinte minden egyes embert szemügyre vett. Gyakorlatilag mindenki itt volt aki ismerte, hiszen sokan ismerték, sok a szenvedés ellenére, amit az élettől kapott életvidám asszony volt. Mindenkinek segített, aki hozzáfordult, felvidította szomorút, bátorította kétségbeesettet, olyan gondokat is a vállára vett, amihez gyakorlatilag semmi köze nem volt. Valószínűleg azért, mert még emlékezett arra, hogy ő bizony senkire nem számíthatott. Rettenetes körülmények között állandó félelemben nevelt fel becsületesen, három embert, mert már mindhárman felnőttek voltak. A fiatal férfi közben figyelte az embereket, kezdtek mocorogni a beszéd alatt, egymás füléhez hajoltak, biztos siettek valahová, egy alkoholista ismerőse az óráját nézte tíz másodpercenként, ebben a hőségben már szeretett volna legurítani egy sört. Egy nő félhangosan veszekedett a férjével, mert elvesztette a zsebkendőjét, egyre többen lettek rosszul.

Amikor a szertartás véget ért, a középső fiútestvérvér karon fogta nővérét, és elindultak az autók felé, elhajtottak a házhoz, ahol megvendégelték a rokonokat a szokás szerint és mindenki biztosította a gyászolókat, ha bármi van, csak forduljanak hozzá bizalommal.

A legfiatalabb férfit otthagyták, véletlenül, de nem bánta, némán tűrte a hőséget, nézte a művirágkoszorúkkal elborított sírhantot, és elmorzsolt egy könnycseppet a napszemüvege alatt.