Örvény

Einstein óta tudjuk, hogy az idő nem állandó. Hajlik, szerintem ennyi erővel azt is lehetne mondani, tekeredik, csavarog, mint a fiatalok az iskola helyett. Mégis használjuk, mert az életünket szabályok szerint éljük. Miért is használjuk ezeket a szabályokat? Az úgynevezett Homo Sapiens, az „értelemmel” bíró ember, már tudatosan, vagy, igazán nem is tudatosnak nevezném, hanem tudat alatti tudatosságnak, a fennmaradási ösztön irányítása alatt kezdte alakítani azt a kis időt, amit élt, mert állítólag rövid ideig éltek, bár erre még olvasmányaim során, és a mai állítólagos fejlettsége alapján azt állítják, mégsem vagyok erről meggyőzve.
Az úgynevezett ősközzöséget, egyesek „demokráciának” tekintik. Erről sem tudtak eddig meggyőzni.
Nagyon régen láttam egy mozifilmet, talán 17 éves koromban, aminek a címe: A tűz története, vagy a Tűz, végül lényegtelen. A történet úgy kezdődött, ahogy egy rossz pornófilm. „Ősanyáink” állatbőrt mostak a patakban. egy „hímnemű” „emberállat”, tehát egy férfi épp arra járt és a hajlongó nőnemű egyedet, ott a helyszínen hátulról magáévá tette. A két szélső „nőstény”fura arccal, amit akár mosolynak is lehet tekinteni, mintha misem történne, tovább dörzsölték az állatbőrt. Több törzs élt egymástól nem is olyan távol egymástól, de gyakorlatilag nem is tudtak egymásról, még „emberek” a közelben, hiszen a vadászterületüket soha nem lépték túl.
Történt, hogy a primitív törzsnek új vadászterületet kellett keresniük, mert már nem tudták élelemmel ellátni magukat. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy ők őrizték a tüzet, mert még nem jöttek rá, hogy hogyan kell tüzet „előállítani”. Amikor vihar idején villám csapott a fába, és az meggyulladt, állandóan ébren tartották a lángot, hogy ne nyershúst keljen enniük. A vadászterületükön gyakorlatilag nem maradt már olyan mennyiségű vad, ami eltartotta volna törzset. Ezért kiválasztottak öt embert, akik útnak indultak, hogy új helyet találjanak, ahol fennmaradhat a törzs. Táplálékuk a még megszáradt sült húsból állt és az útközben talált ehető bogyókból, gombákból, sőt a fakérgekből kimarkolt kukacokból állt. Nem akarom túlzásba vinni a leírást, de a maga a film is elengedhetetlen hibákból állt, az „őseink” tudását illetően. tehát következzen a majdnem rövid lényeg. A férfiaknak elfogyott az élelmük, és egyikük, meg is halt, mert olyan gombát evett, ami halálos volt. A szerencse mégsem hagyta el őket. Találkoztak, és elfogtak egy „ősanyát”, egy nőstényt egy másik törzsből. Igazából nem tudtak mit kezdeni vele, ezért csak „szexuális”vágyaikat csillapították vele.
Egy este váratlan esemény történt. A napközben talált sérült vadat agyonverték, és már nekiláttak volna nyersen zabálni, amikor a „nőstény” váratlan dolgot tett, ami nagyon meglepte a „hímeket”. Tüzet fakasztott két fadarab összedörzsölésével. A négy ember először hátrahőkölt, majd egyre közelebb mentek a tűzhöz és csodálkozva nézték, hogyan készül a tűz, ami számukra csak őrizendő dolog volt. Megsütötték a vadat, és olyan fehér apró gyöngyöket kaptak a „nősténytől”, amitől sokkal jobban ízlett a hús. Ez a só volt. A férfiak mindennek ellenére, naponta beosztották a „nőstényt”, mégpedig aszerint, hogy este melyik”hímé” legyen a nő. Amikor végeztek a falással, a soros „hím” már készülődött a párzás folyamatára, amikor ismét meglepetés érte a „férfiakat”. A nő elvonult a férfival, egy olyan helyre, ahol a többiek nem láthatták őket. A férfiak számára, a párzás folyamata olyan volt, amit az állatoktól ellestek. Ekkor a nő olyan dolgot cselekedett, ami teljesen ismeretlen volt a férfi számára. Megcsókolta! és úgy csókolta meg, hogy szétnyitotta a fogait, és a nyelvét is bedugta a másik szájába. „ősapánk”, szinte hátrahőkölt a meglepetéstől, de az érzés visszatartotta. A nő közben levetette állatbőrét, és a hátára feküdt. A „hím” ezzel aztán végleg nem tudta mit kezdjen. A nő viszont megmutatta neki, hogyan akar „szerelmeskedni”. A mi főhős „hímünk” teljesen odalett a nőért, és ez után nem hagyta azt, hogy a többiek is „használják” az ő „tulajdonát. Mivel Ő volt a legerősebb, ez így is lett.
A kérdésem a következő: Ma ebben az őrült társadalomban változott-e valami? Hiszen gyakorlatilag, félszavakban, és állati hangokat kiadva kommunikálunk egymással. Ráadásul az állatokat megszégyenítve „párzanak” a fiatalok, sőt már a gyerekek is. Jön az örvény?